Sokan tapasztalják azt az érzést, amely nagyobb erőpróbák, feszültséggel teli időszakok során jelentkezik: szorítást vagy remegés érzését a gyomorban. Ez a hatás régóta ismert: a kapcsolat a bolygóidegen keresztül jön létre, és független az elhatározásunktól. Azt gondolhatnánk, hogy ez az „efferens hatásmechanizmus” amit pontosan ismerünk. De a szakembereket is érheti meglepetés.

Az úgynevezett efferens ág hatásmechanizmusa ismert: annak hatása kiterjed a bélrendszerre is, ahol a második legtöbb idegsejtet tartalmazó rendszer, a bélidegrendszer található. A bélidegrendszer sejtjei a bél falában helyezkednek el, az idegsejtek száma meghaladja a gerincvelő sejtjeinek a számát, így nem csoda, hogy sok közleményben „második agy” elnevezéssel illetik¹. Természetesen a bélben lévő sejtek nem képesek olyan szintű gondolkodásra, mint az agyunk, ám többféle módon és nagyon hatásosan befolyásolják annak működését.

Az agy és a bélrendszer közötti kapcsolat kétirányú, és egyre több közlemény jelenik meg e kölcsönös kapcsolat pontos részleteiről. A terület iránt érdeklődő szakemberek ennek a viszonylag új tudományágnak a neurogasztroenterológiának legújabb eredményeiről olvashatnak a terület legismertebb szakmai kiadványában, a Neurogastroenterology & Motility újságban, mely 1994-ben jött létre². A bél-agy tengely (angolul: gut-brain axis) működéséről érdemes megemlíteni három kulcsfontosságú tényt. Az egyik az, hogy a bolygóidegen keresztül futó ingerek meghatározó, 80 – 90% százaléka a gyomor-bélrendszer felől, a felszálló ágon futnak és jutnak el az agyba³. Többek között ez a kapcsolat az oka, hogy megfelelő – jellemzően zsíros jellegű – ételek fogyasztása után az emberek hangulata kiegyensúlyozottabbá válik, egyfajta boldogságérzés jelenik meg. A másik tény, hogy az agyi működésekben fontos szerepet játszó szerotonin döntő többsége a bélben képződik. A szerotonin felelős – többek között boldogságérzet kialakulásáért⁴.

A harmadik, és talán a legmeglepőbb tény még a szakemberek körében is alig ismert. Az ohiói egyetem kutatói egérkísérletekben mutatták ki⁵, hogy szociális stressz hatására a kísérleti állatokban megnőtt a citokin-termelődés melynek következtében igen gyorsan és radikálisan változott az állatok bélflórája. A normális állatok bélflórájára az a jellemző, hogy igen változatos, több száz, akár több ezer féle baktériumtörzs is előfordulhat bennük. Ezzel szemben a kutatók azt találták, hogy stressz hatására a bélflóra változatossága, a baktériumtörzsek száma erősen lecsökkent. A csökkenés jellemzően a Bacteriodes törzsbe tartozó baktériumok között következett be. A jótékony hatású baktériumtörzsek csökkenésével egyidejűleg a patogén baktériumok aránya, elsősorban a Clostridiumoké, megnövekedett.

A tartós stressz az emberre nézve is veszélyes. Fel kell tehát ismernünk, hogy az eddig megismert, stresszhez köthető káros hatások mellé egy újabb is társul: a bélbaktériumok populációjának kedvezőtlen megváltozása. A stressz ellen sokszor nehéz aktívan tennünk, ugyanakkor lehetőségünk van arra, hogy a bélflóránk kedvezőtlen megváltozását ellensúlyozzuk olyan készítményekkel, amelyek többféle élő és humán eredetű baktériumot tartalmaznak.

Felhasznált irodalom

1. Hadhazy A. Think Twice: How the Gut’s „Second Brain” Infl uences Mood and Well-Being.
   Scientific American, Febr. 12, 2010
2. https://www.jnmjournal.org/main.html
3. Bergland, C. How does the vagus nerve convey gut instincts to the brain. Psychology Today, May 23. 2014. (https://www.psychologytoday.com/blog/the-athletes-way/201405/ how-does-the-vagus-nerve-convey-gut-instincts-the-brain)
4. Singh, M. Mood, food and obesity. Front Psychol. 2014; 5: 925.
5. Bailey MT1, Dowd SE, Galley JD, Hufnagle AR, Allen RG, Lyte M. Exposure to a social stressor alters the structure of the intestinal microbiota: implications for stressor-induced immunomodulation. Brain Behav Immun. 2011 Mar;25(3):397-407.