Az epesavak normális esetben a terminális ileumtól (vékonybél utolsó szakasza) kezdve – ahol felszívódásuk a legnagyobb mértékben történik – nem gyakorolnak káros hatást a normális bélflórára. Azonban epebetegségek esetén az epesavak ürülése rendszertelenné válhat, hasmenéses tünetek is felléphetnek. A gasztrointesztinális traktus mikroflórája károsodik. Toxikus, mutagén és carcinoid anyagok is képződhetnek. Kimutatták, hogy a vastagbélcarcinoma kialakulásában is szerepet játszik az epesavanyagcsere. Epekőbetegségben megnő a carcinoma rizikó, mivel az epesav-koleszterol bakteriális metabolizmusa megváltozik.

Az epe a májban szintetizálódik. Főként epesavakból és koleszterinből álló folyadék, biológiai detergensként működik, amely szerepet játszik a zsíremésztésben. Az epesavak fontos jelzőmolekulák, amelyek az emberi szervezetben a kulcsfontosságú funkciókat nem csak a bélrendszerben, hanem az anyagcserében is befolyásolják. Érintik a glükóz- és lipidanyagcserét valamint az immunhomeosztázist. Ezen túlmenően, az epesavak mérgezőek a baktériumsejtekre, átalakítják a bél mikrobióta profilt.

A bélbaktériumok számos olyan enzimaktivitást mutatnak, amelyek képesek az epesavakra és kisebb mértékben a koleszterinre is hatni. Ezek a tevékenységek közvetlen hatással lehetnek a gazdaszervezet fiziológiájára, mivel befolyásolják a keringő epesavkészlet összetételét, alakítják az epe homeosztázisát. Az epesavak és a mikrobiota biotranszformációs képességének változásai jelentősen hatnak a gazdaszervezet fiziológiájára és egészségi állapotára. A mikrobiota-epesavak-gazdaszervezet kölcsönhatás befolyásolása ígéretes módszer lehet az epével és a koleszterinnel kapcsolatos problémák kezelésére.

Az epe összetétele az egyének étrendjétől és belső jellemzőitől függ, de általában több mint 50%-ban tartalmaz epesavakat, 20%-ban zsírsavat és koleszterint, valamint kisebb mennyiségben tartalmaz bilirubint vagy foszfolipideket .Gasztrointesztinális tranzitja során a legtöbb epesav és koleszterin a vékonybél disztális szakaszában szívódik fel, bár jelentős részük elkerüli ezt a folyamatot, a széklettel ürül.

A vastagbélbe jutó epesavak és a koleszterin dinamikusan kölcsönhatásba lépnek a mikrobiommal, és erősen veszélyeztetik a baktériumok túlélését.

Ennek megfelelően a bél mikrobiota-epe tengelyében bekövetkezett változásokról mára elismerték, hogy döntő hatással vannak a szervezet védekezőképességére is.

Az epehólyag feladata az epe tárolása és annak a bélbe való eljuttatása, ahol elvégzi emésztési feladatait. Az epehólyag kiiktatható, de az epeváladékra, amely az emésztőrendszer egyik fontos tényezője, feltétlenül szüksége van a szervezetnek. Ha annak az összetétele megváltozik (ennek oka lehet anyagcserezavar, hízás, rossz táplálkozási szokások), kövek keletkeznek főleg az epehólyagban, de nem ritkán az epeutakban. Sajnos, az utóbbiak egy része nehezen diagnosztizálható ultrahang vagy egyéb képalkotó vizsgálattal. Epeműtét (az epehólyag eltávolítása) után az ürülés közvetlenül az epevezetéken át történik a nyombélbe, így az emésztés zavartalan marad.

Az utóbbi évek kutatásai során egyre világosabbá vált, hogy az epesavak sokkal szélesebb körű biológiai aktivitást fejtenek ki, mint az eredetileg gondolták. A bél mikrobióta- és az epesavanyagcsere valamint a gazdaszervezet egészségének kölcsönhatása mögött meghúzódó újonnan felfedezett molekuláris mechanizmusok működnek. Az in vitro kísérletek az in vivo vizsgálatokhoz vezetve új távlatokat nyitnak a bél mikrobiom sérülésének modern kezeléséhez, adekvát probiotikus készítményekkel. A bél mikrobióta és az epesavak nem megfelelő kölcsönhatásának is szerepe van olyan kórképekben, mint a salmonellózis, clostridium difficile fertőzés. Összefüggést találtak többféle kórképpel: gyulladásos bélbetegségek, 1-es típusú cukorbetegség, asztma bronchiale, Parkinson kór, epilpeszia, skizofrénia. Tény, hogy e kórképek etiológiája soktényezős, mégis egy hálózati rendszer hibás működéséhez hasonlóan a szervezet és a mikrobióta kölcsönhatások alapvető fontosságúnak tűnnek a fiziológiai homeosztázis fenntartásában.

A probiotikumok – tehát azok a mikrobiológiai táplálék kiegészítők, melyek a bél bakteriális egyensúlyát helyreállítják – kedvező változást hoznak. A mikroorganizmusok okozta immunmoduláció során csökken a kedvezőtlen metabolitok szintje, és megszűnnek a kellemetlen szomatikus tünetek is: hasmenés, hasi puffadás, hasi diszkomfort. A baktériumflóra megváltozását a legegyszerűbben az indirekt H2 kilégzéses teszt elvégzésével lehet kimutatni. A bélflóra helyreállítása probiotikumok alkalmazásával történik. Ezek a szervezetben is megtalálható mikroorganizmusok, amelyek jótékony hatással vannak a bélflórára, az anyatejjel jutnak be a szervezetbe: Bifidus és Lactobacillus flóra a döntő része. A tápszerrel táplált csecsemőnél azonban vegyes flóra alakul ki, és itt már megjelenhetnek a kórokozó baktériumok is. Elszaporodásuk mérgező anyagok (toxinok) termelésével is jár. Igazoltan jótékony klinikai hatást fejtenek ki a kóros flóra elnyomásával az alábbi baktériumtörzsek: Lactobacillus (tejsav baktériumok), Bifidobaktériumok, Streptococcus Thermophilus, Saccharomyces boulardii és Enterococcus faecium nevű mikroorganizmusok. A bélnyálkahártya sejtjeihez tapadva vetélkedni kezdenek a kórokozókkal, erősítik a bél- és így az egész szervezet immunválaszát. A sejtnövekedéshez szükséges vitaminok termelésével, az ásványi anyagok felszívódásának javításával érik el hatásukat.

Ajánlott irodalom:

1. Molinero N et al.: Intestinal bacteria interplay with bile and cholesterol metabolism: Implications on host physiology. Front Physiol, Mar 14:10, 2019
2. Grüner AN, Mattner J: Multifaceted versatile regulators of the liver-gut axis. Int. J. Mo. Sci. 22, 1397-1399, 2021
3. Leonárd J: Mikrobiom-életünk működtetője, real-eod.mtak.hureal. online DOI 10.23716/TTO.24.2020.26