Az irritábilisbél-szindróma (IBS) mind a kórkép okainak, mind pedig a tüneteinek a vonatkozásában változatosnak bizonyul. Az IBS gyógyszeres terápiája részeként különféle hatástani csoportba sorolható vegyületek kerülhetnek alkalmazásra, erősebb vagy gyengébb evidenciákkal támogatva. Bemutatjuk azokat a farmakológiai és egyéb lehetőségeket, amiket a friss USA-beli és németországi szakmai irányelvek is említenek az IBS kezelése kapcsán. A gyógyszeres kezelések ismertetésénél elsősorban a hazánkban is forgalomban lévő hatóanyagokra fókuszálunk.

Rejtélyes betegség, mivel a vérkép, az ultrahang éppen úgy nem mutat eltéréseket, mint egy röntgenfelvétel, mégis a gasztrointesztinális panaszok kínzóak, változatosak és szűnni nem akarók. Az irritábilisbél-szindrómáról (IBS) a legújabb ismeretek alapján elmondható, hogy multifaktoriális betegség, ami az intesztinális barrier, a bélrendszeri mikrobiom, a mukozális immunrendszer, az enterális idegrendszer, illetve a bél-agy tengely zavaraival hozható kapcsolatba.
Az IBS elsősorban a 20–50 éves korosztály betegsége, jellemzően jó általános állapotban lévő egyéneknél lép fel, 30-40 év körül kezdődő tünetekkel. A kórképben női dominancia jellemző, a betegek mintegy 2/3-a nő. A betegeknél a székrekedéses vagy hasmenéses tüneteken túl jellemző lehet a hasfeszülés, puffadás, nyákos széklet, inkomplett székelés, derékfájdalom. Az IBS jelentette betegségterhet súlyosbítja az, hogy a kórkép nagyon gyakran pszichés társbetegségekkel jár együtt.

Kiről mondható ki, hogy IBS-es?

Tudni kell, hogy az IBS „hivatalos definíciója” 2016-ban megváltozott: a Róma III. kritériumrendszer helyett ma már a Róma IV. kritériumrendszer alapján definiálható a kórkép. Az új kritériumrendszer – furcsa módon – a prevalencia jelentős megváltozását is magával hozta [1, 2]. Míg a Róma III. kritériumrendszer alapján az IBS globális prevalenciája 9,2% volt, addig az 3,8%-ra csökkent az új keretrendszer alapján [2].

Róma IV. kritériumrendszer

A „Róma Munkacsoport” által 2016-ban megalkotott Róma IV. kritériumrendszer alapján a következőképpen írható le az IBS [1]: legalább 5 hónapja fennálló, az elmúlt 3 hónapban átlagosan legalább heti 1 alkalommal visszatérő hasi fájdalom, amihez a következők közül legalább 2 jellemző társul:
- a panaszok összefüggenek a székletürítéssel,
- a panaszok összefüggenek a széklet­ürítés gyakoriságának a változásával (hasmenés és székrekedés),
- a panaszok összefüggenek a széklet formájának (konzisztenciájának) változásával.

Az IBS a következő alcsoportokba osztható:

• székrekedéses forma (C: constipation),
• IBS-D: hasmenéses forma (D: diarrhea),
• IBS-M: kevert forma, hasmenés és székrekedés felváltva jelentkezik (M: mix),
• IBS-U: a fenti csoportokba nem sorolható, atípusos forma (U: unsubtyped).

Tüneti szerek

Az IBS kezelésében, ami tüneti kezelést takar, jelentős szerep hárul a vény nélkül kapható patikaszerekre. Emellett, több vényköteles szer is alkalmazást nyerhet a komplex etiológiájú és szerteágazó tünetekkel rendelkező funkcionális gasztrointesztinális kórkép kezelésében.
Az Amerikai Gasztroenterológiai Kollégium (American College of Gastroenterology; ACG) 2020-ban megjelent klinikai irányelve, illetve egy ugyanazon évből származó, németországi S3-irányelv alapján (Német Gasztroenterológiai, Emésztési és Metabolikus Betegségek Társaságától; DGVS) bemutatjuk az igazoltan hatásos/ajánlott terápiás megközelítéseket, és a rendelkezésre álló hatóanyagokat [3, 4].

Nem szabad legyinteni a diétás megközelítésre!

Az ACG és a németországi szakemberek irányelvéből is kiderül, hogy IBS esetén igazoltan hatásos lehet az ún. FODMAP-diéta, aminek részeként a beteg csökkenti a fermentálható monoszacharidok, diszacharidok, oligoszacharidok és poliolok fogyasztását. A FODMAP-diéta részeként a beteg azokat a cukorszerű molekulákat iktatja ki az étrendjéből, amik a fokozott bélgázképződésért, a következményes bélfeszülésért és a táplálkozással összefüggő bélrendszeri panaszokért is felelőssé tehetők. Vizsgálatok alapján a diéta pozitív hatása 2-6 hét elteltével tapasztalható meg [3, 4].

Erősen ajánlott az oldható rostok fogyasztása

A rostokban dús táplálkozás (napi 25-35 g rostbevitel) mindenki számára ajánlott. Az oldható rostok, köztük az útifű maghéj, a zabkorpa vagy az árpa rostjai pozitív hatásúak IBS esetén (ezzel szemben a vízben oldhatatlan rostokhoz nem köthető jelentős kedvező hatás). Mivel a rostfogyasztás gyakorlatilag mellékhatások nélkül járul hozzá az IBS szimptómák enyhítéséhez, a vízben oldható rostok fogyasztása elsővonalbeli kezelésnek minősül IBS-betegeknél. A rostok alkalmazása elsősorban IBS-C-betegeknél ajánlható, akiknél előnyös a vízoldható rostok széklet állagát lágyító és a székelési gyakoriságot növelő hatása [3].

Görcsoldás, természetesen

Az IBS egyik vezető tünete lehet a hasi görcs, aminek az oldásában az ACG feltételesen, a német szakemberek pedig kiemelten ajánlják a görcsoldók közül a borsmentaolaj használatát (akár köménymagolajjal kombinációban). Úgy tűnik, hogy a borsmenta egyik fő komponense, a mentol, a bélben kalcium-antagonista hatást fejt ki, és elsősorban ez járul hozzá annak „bélnyugtató” hatásához; emellett megemlíti azonban az ACG irányelve a mentol antimikrobiális és gyulladáscsökkentő hatását is, aminek köszönhetően a mentolos patikaszerek nemcsak a hasi fájdalmak oldásában kaphatnak szerepet, de az IBS valamennyi altípusánál [3, 4].

A bélflóra támogatása, befolyásolása

A bélflórában bekövetkező változások IBS szimptómák megjelenéséhez vezethetnek. Ezzel összefüggésben az elmúlt években a probiotikumok egyre nagyobb jelentőségre tettek szert, és a jelenlegi irányelvekben már hangsúlyosan szerepelnek. Egy friss metaanalízis alapján (n=4403) a több törzset tartalmazó, kombinációs probiotikumok szignifikánsan kedvező hatást mutatnak IBS esetén, míg a monokomponensű készítmények kevésbé bizonyulnak hatásosnak [4].
A bélflóra széklettranszplantációval való átvitele/átültetése szintén ígéretes lehet IBS esetén, azonban a rendelkezésre álló eredmények limitált száma egyelőre csak alacsony evidenciaszintű (de erős) ajánlást biztosít [4].
Erősen ajánlott, és evidenciákkal is közepes mértékben támogatott a széles spektrumú antibiotikum, a rifaximin alkalmazása, elsősorban az IBS-D-altípus esetén [3, 4]. A bélflórát „befolyásoló” rifaximin a bélből nem szívódik fel, és orális alkalmazást követően a hatóanyag csak kevesebb, mint 1 %-a kerül be a szisztémás keringésbe [3]. A kéthetes, sok esetben egyelőre off-label rifaximin-kezelés az IBS-D betegek 40,8%-ánál javíthatja a hasi panaszokat és a székletkonzisztenciát a vizsgálatok alapján [4].

Az intesztinális barrier-funkció erősítése

Az IBS kóroktanát és kezelését illetően az utóbbi időben a mikrobiommal kapcsolatos kutatásokon és vizsgálatokon túl a bélfal áteresztőképessége is központi téma lett [3–6]. Vizsgálatok támasztják alá a xiloglükán, növényi fehérjék és xilo-oligoszacharidok kombinációjának bélbarrier-funkció megőrzésében mutatott hatását. A vizsgálatok a hasmenés, a puffadás és a fájdalom csökkenésében, valamint az életminőség javulásában is szignifikáns hatást mutatnak, már a kezelés első hónapja végére [5, 6].

Székrekedésre székletlágyító, hasmenésre hasfogó?

A korábbi ajánlásoknál erősebben ajánlott a polietilénglikol székrekedéses IBS-panaszoknál, derül ki a német ajánlásokból. Ugyanakkor, az USA-ban csupán feltételesen ajánlott a polietilénglikol adása [3,4].
A „hasfogók” kapcsán viszont megjegyzendő, hogy az ACG szerint a loperamid nem ajánlott első vonalbeli szerként, mivel az nem javítja a globális IBS szimptómákat [3].

Triciklusos antidepresszánsok

Az ACG irányelve szerint a triciklusos antidepresszánsok használatát erős fokú ajánlás és mérsékelt erősségű evidencia támogatja. A terápia a hatóanyagok alacsonyabb dózisaival kezdődik, majd fokozatos dózisemelés következhet, tekintettel a terápiás hatás elérésére és a jól ismert mellékhatások (pl. szájszárazság, vizeletretenció, székrekedés, aritmia) minimalizálására [3].

Feltételesen ajánlott a pszichoterápia

A bél-agy tengely IBS-ben játszott szerepét egyre inkább megismerve indokolható az, hogy miért kaphat szerepet a pszichoterápia az IBS vezető tüneteinek, így a hasi fájdalomnak, a megváltozott székelési szokásoknak a kezelésében, illetve a betegek életminőségének a javításában. Legyen szó akár kognitív viselkedésterápiáról, hipnózisról vagy mindfulnessről, mindnek hosszú távú haszna lehet a kezelések befejezését követően is. Kiemelendő, hogy a pszichoterápia sikeresen alkalmazható lehet az IBS-M és IBS-U típusú betegeknél is, akiknél farmakológiai lehetőségek csak kisebb számban állnak rendelkezésre [3].

IBS-en túli panaszok: „red flag”-ek

Bár a krónikus hasi fájdalmak kevesebb, mint felében található szervi eltérés, organikus okokra, az IBS-en kívüli, egyéb kórképekre is gondolni kell, és a kivizsgálás érdekében orvoshoz kell irányítani a beteget a következő gyanújelek esetén:

• 50 év fölötti életkor,
• tipikusan éjszaka jelentkező IBS-szerű tünetek,
• az elmúlt időszakban bekövetkezett jelentős súlyvesztés,
• jelenlegi antibiotikum-szedés
• anémia,
• hőemelkedés, láz,
• véres széklet, végbélvérzés,
• családi halmozódást mutató vastagbél daganat.

1. Schmulson MJ. et al. What Is New in Rome IV. J Neurogastroenterol Motil. 2017; 23; 151–163.
2. Oka P et al. Global prevalence of irritable bowel syndrome according to Rome III or IV criteria: a systematic review and meta-analysis. Lancet Gastroenterol Hepatol. 2020; 5; 908–917.
3. Lacy BE et al. ACG Clinical Guideline: Management of Irritable Bowel Syndrome. Am. J. Gastroenterol. 2021; 116:17–44.
4. Neue Leitlinie. Das Reizdarm-Update. www.pharmazeuzische-zeitung.de; 2021. nov. 2.
5. Trifan A. et al. Efficacy and safety of Gelsectan for diarrhoea-predominant irritable bowel syndrome: A randomised crossover clinical trial. UEG Journal, 2019; 7:1093-1101.
6. Cirizza de los Rios C. et al. Long-term safety and efficacy study of a medical device containing xyloglycan, pea protein reticulated with tannins and xylo-oligosaccharides, in patients with diarrhoea-predominant irritable bowel syndrome. Ther Adv Gastroenterol. 2021; 14:1-10. .