Az emberi szervezetben, az életkor előrehaladtával, párhuzamos és egymástól nem függetleníthető folyamatok zajlanak, melyek hatással vannak számos betegség kialakulására. A humán bélflóra – amely lényegében egy új szervnek tekinthető - ismerten kulcsszerepet játszik nem csak a tápanyagok hasznosításában, de számos metabolikus, fiziológiai és immunológiai folyamatban is. Az elmúlt években gyorsan fejlődtek azok a módszerek, melyek lehetővé teszik ennek a korábban kicsit mellőzött szervnek a vizsgálatát, ezért hihetetlen módon megszaporodott a témában megjelenő publikációk száma is.

Születésünk pillanatától kezdve változik a bél bakteriális összetétele. Az első 2-3 évben intenzíven, majd lassabban, de mind a baktériumok mennyisége, mind ezek változatossága növekvő tendenciát mutat. Majd minden egyes ember eléri az egyensúlyi csúcspontot, mely viszonylag stabil marad az egészséges felnőtt életben. Az emberi lét késői szakaszában a microbiom összetétele ismét jelentősen változik, diverzitása csökken. Mind a vékony-, mind a vastagbél bakteriális elváltozásai növelhetik a bél permeábilitását, mely támogatja a baktériumok transzlokációját, és ennek következtében a metabolikusan aktív szövetek bakteriális endotoxin tartalmát, ami helyi-, vagy szisztémás gyulladást eredményez.

A bélben található baktériumok összetételéhez hasonlóan mutat életszakaszhoz, életkorhoz köthető változásokat a szervezet folyadék-, zsír- és izomarányának alakulása is. Szervezetünk folyadéktere, kórós állapotoktól eltekintve (pl. ascites) fokozatosan csökken. Izomzatunk, ha fizikai aktivitásunkban tudatos, pozitív változás nem következik be, akkor életkorunk növekedésével fordítottan arányosan csökken és zsírszázaléka pedig ezzel egyidejűleg nő. Az izomtömeg endokrin funkciója, mely többek közt a gyulladásos válaszreakcióra, immunfolyamatokra is hatással van, az elmúlt néhány évben igazolódott. Mindemellett régóta ismert, hogy az arányaiban magas zsírtömeg, a gyulladásos citokinek produkciója által, számos krónikus megbetegedés kialakulásáért felelős.

Az életkor előrehaladtával mérsékelten emelkedik a vérben ezekhez a krónikus betegségekhez vezető gyulladásos citokinek szintje. Genetikai faktorok fontos szerepet játszanak az öregedésben, de az életmód, stressz, fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás, helytelen táplálkozás úgy tűnik, mind fokozzák az öregedés elkerülhetetlen folyamatát, és a korhoz kötötten megjelenő krónikus megbetegedések előfordulásának esélyét. Nagyon hasonló folyamat zajlik szervezetünkben, az életmódból és a többi, korábban felsorolt tényezőből fakadó, úgynevezett krónikus stressz hatására, mint a klinikumban ismert akut fázis reakció során. A különbség a stressz és a válaszreakció intenzitása és időtartama között van. Azoknál a személyeknél, akiknek életük során krónikus megbetegedés alakul ki, sokszor már hónapokkal, évekkel a kóros állapot megjelenését, diagnózisát megelőzően mérsékelten emelkedett akut fázis protein szint figyelhető meg. A teljes testfehérje szintézis körülbelül 5 százaléka akut fázis fehérje a krónikus válaszreakció esetén, míg akut reakció esetén ez akár több mint 30 százalék is lehet.

Mindig is nagyon nehéz volt definiálni az egészséget, a jóllétet, de leginkább úgy lehet meghatározni, hogy egy dinamikus egyensúly, homeosztázis, a test funkcióinak szabályozásában. Ezek közé a funkciók közé tartozik a tápanyag, kalória felhasználás, a növekedés, az apoptózis, a celluláris és humorális immunitás, a Th1/Th2 immun védelem, a pro és anti-inflamatórikus citokinek, a telített / telítettlen zsírsavak, omega 3 / omega 6 zsírsavak, glucagon/inzulin és számos más rendszer és funkció mely a szervezetben működik. Ezek közül a folyamatok közül több nincs már egyensúlyi állapotban a krónikus fázis reakció hatására azokban az emberekben, akik előbb utóbb a metabolikus szindróma jeleit és az azt követően megjelenő krónikus betegségek diagnosztikus kritériumait fogják mutatni. A világszerte, járványszerűen terjedő, nem fertőző krónikus megbetegedések erős összefüggést mutatnak a metabolikus szindróma előfordulásával.

Nehéz a „Mi volt előbb….?” kérdésre választ adni. Az emberi szervezet komplex rendszerében feltehetően minden, mindenre hat és számtalan olyan összefüggés felfedezése várat még magára a témában, mely közelebb vihet minket a megoldáshoz. Azonban nyilvánvalóan nem véletlen az hogy az Európai Gyermek Gasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaságot (ESPGHAN) követően, az Amerikai-, és az Európai Mesterséges Táplálási Társaság (ASPEN, ESPEN) is elkezdte megfogalmazni ajánlásait a vízben nem oldódó élelmi rostok és probiotikumok alkalmazhatóságára, pozitív hatásaira vonatkozóan.

Felhasznált irodalom

1. N. Ottman (2012) The function of our microbiota: who is out there and what do they do? Front Cell Infect Microbiol. 2012 Aug 9; 2: 104.
2. G. Biolo, (2014) Muscle contractile and metabolic disfunction is a common feature of sarcopenia of aging and chronic disease: From sarcopenic obesity to cahexia, Clin Nutr. 2014 Oct;33(5):737-48
3. A. Forbes, (2017) ESPEN guidelines: Clinical Nutrition in inflammatory bowel disease, 2017 Clin. Nutr. 36 2017 321 - 347
4. S. A. McClave (2016) Guidelines for the Provision and Assessment of Nutrition Support Therapy in the Adult Critically Ill Patient: SCCM and ASPEN, JPEN J Parenter Enteral Nutr. 2016 Feb;40(2):159-211
5. S. Bengmark, (2004) Acute and Chronic Phase Reaction a Mother of Disease, Clin. Nutr. Volume 23, Issue 6, 2004 Dec., 1256-1266
6. G. Clarke, (2014) Minireview: Gut Microbiota: The Neglected Endocrine Organ, Mol Endocrinol. 2014 Aug;28(8):1221-38
7. B-J. King (2014) Enviromental changes, Microbiota, and Allergic Disease, Mol Endocrinol. 2014 Aug;28(8):1221-38