Lehet-e ideges a gyomor- vagy a bélrendszer? Milyen következményei lehetnek a rendszertelen, bőséges étkezésnek? Gyakran felmerülő kérdések, amelyekre ritkán kapunk kielégítő választ rohanó világunkban.

Kezdjük a gyomorpanaszokkal: Az idegesség a gyomorpanaszok egyik oka, azonban hajlamosító tényezők, valamint a Helicobacter pylori is felelős a fekélybetegségért. Felhasi görcsök, hányás a fő tünetek. Az alkoholfogyasztás, és néha bizonyos gyógyszerek (pl. aszpirin, NSAID-ek) kontroll nélküli szedése is előidézheti.

Mi a leggyakoribb gyomorpanasz, amely a stresszes életet megkeserítheti? Az egész civilizált világban népbetegség az ún. savas reflux, amelynek során a gyomorsav ellenkező irányban halad és a nyelőcsőben gyulladást, felmaródást esetleg egyéb súlyosabb elváltozásokat okoz. Még egészséges egyéneknél is bizonyos időszakban előfordul e jelenség. Az alapellátásban megjelenő nagyszámú refluxban szenvedő beteg világszerte szükségessé tette a kivizsgálási és terápiás stratégia azonos alapokra helyezését. A népesség 30-40%-ánál jelentkeznek refluxos tünetek, de csak egyharmaduk megy orvoshoz.

A leggyakrabban előforduló tünet a gyomorégés és a savas visszafolyás a diagnózist már valószínűsíti, azonban nem nyújt információt a betegség súlyosságáról. A szegycsont mögötti vagy egyéb mellkasi fájdalom a nem szív eredetű fájdalmak esetén 40%-ban reflux eredetű. Ennek oka többféle lehet. A visszafolyó sav irritálhatja a nyelőcső nyálkahártya idegvégződéseit vagy nyelőcsőgörcsöt okozhat.

A tünetek másik fő csoportja nem emésztőszervi jellegű. Visszatérő légzési panaszok, rekedtség, köhögés, súlyosabb esetben nyelési zavarok, félrenyelés is jelentkezhet. A betegség további tünetei: hányás, vérzés, krónikus vashiányos vérszegénység esetén a rosszindulatú daganatot is ki kell zárni.

A savas reflux egészséges személyeken a védő faktorok (nyálkahártya ellenállás, jó gyomorürülés) miatt nem okoz panaszt vagy kóros elváltozást.

A különféle vizsgálómódszerek mind másfajta információt nyújtanak. Alapvető az endoscopos vizsgálat (gyomortükrözés) még akkor is, ha nem a refluxot mutatja ki, hanem a következményes gyulladást vagy annak szövődményeit.

A 24 órás savelválasztás mérésének jelentősége: a gyógyszeres kezelés ellenőrzése és a sebészi esetek kivizsgálása. Egy vékony kis szondával pontos információt kapunk a refluxok időtartamáról. A további vizsgálatok (nyomásmérés, izotóp technika, röntgen) kiegészítő jellegűek. A gyógyszer-teszt (ún. proton-pumpa gátló gyógyszer adása 1-2 hétig) szerint, ha e tünetek megszűnnek nagy valószínűséggel reflux áll fenn. Ötven év felett azonban, fokozott daganatrizikó esetén (ún. alarm tünetek: anaemia, hasi panaszok, hányás, fogyás, étvágytalanság) nem alkalmazható. A szubjektív panaszok értékeléséhez kérdőíves módszert is kidolgoztak, de ez nem terjedt el.

Alapvetően figyelembe kell venni azonban, hogy a tünetek és a talált elváltozások súlyossága nem mindig fedi egymást.

A reflux szövődményei: a vérzés, a szűkület, a nyálkahártya átépülése és a daganat. A nyelőcső sérült nyálkahártyáján felmaródások, fekélyek alakulhatnak ki, melyekből - általában nem súlyos- vérzés származhat. A nyelőcsőszűkület a tünetmentes, de hosszú ideje fennálló reflux következménye. Nyelési zavarok, félrenyelés, vérzés kísérheti. Ha az endoscopos tágító kezelés eredménytelen, reflux-gátló műtét jön szóba.

A nyelőcső alsó részén az elpusztult laphámot gyomornyálkahártyára jellemző hám helyettesíti. Ezt Barett-nyelőcsőnek nevezik. Ekkor a daganat kifejlődésének kockázata jelentősen megnő. Ha az endoscopos anyagvétel gyanús sejteket mutat, felmerül a műtét szükségessége. Újabban ez lehet a nyálkahártya endoscopos- lézeres eltávolítása.

A reflux súlyossági stádiuma szabja meg a kezelés irányát. Az ún. Los Angeles beosztás szolgál alapul, amely az endoscopos elváltozások súlyossági fokozatait jelzi.

A fenntartó gyógyszeres kezelés alapelve a lépcsőzetes terápia redukció, tehát fokozatosan enyhébb savgátló gyógyszerre való áttérés. Az antireflux műtét előfeltétele a megfelelő kivizsgálás (légúti betegség irányában is) és a féléves gyógyszeres kezelés eredménytelensége. A beteget tájékoztatni kell az esetleges szövődményekről vagy a műtétet követő panaszokról. Az antireflux műtét gyakorlott kézben laparoszkópos eszközzel a kisebb műtéti kategóriába tartozik.

Tartós emésztőszervi panaszok esetén szükség van probiotikumok, azaz a bélflóra visszaállítását szolgáló jótékony baktérium készítmények szedésére. Igazoltan jótékony klinikai hatást fejtenek ki a kóros flóra elnyomásával az alábbi baktériumtörzsek: Lactobacillus (tejsavbaktériumok), Bifidobaktériumok, Streptococcus Thermophilus, Saccharomyces boulardii és Enterococcus faecium nevű mikroorganizmusok. A bélnyálkahártya sejtjeihez tapadva vetélkedni kezdenek a kórokozókkal, erősítik a bél- és így az egész szervezet immunválaszát. A sejtnövekedéshez szükséges vitaminok termelésével, az ásványi anyagok felszívódásának javításával érik el hatásukat.

Az agy és a bélrendszer közötti kapcsolat kétirányú, és egyre több közlemény jelenik meg e kölcsönös kapcsolat pontos részleteiről. A terület iránt érdeklődő szakemberek ennek a viszonylag új tudományágnak a neurogasztroenterológiának legújabb eredményeiről olvashatnak a terület legismertebb szakmai kiadványában, a Neurogastroenterology & Motility újságban, mely 1994-ben jött létre². A bél-agy tengely (angolul: gut-brain axis) működéséről érdemes megemlíteni három kulcsfontosságú tényt. Az egyik az, hogy a bolygóidegen keresztül futó ingerek meghatározó, 80 – 90% százaléka a gyomor-bélrendszer felől, a felszálló ágon futnak és jutnak el az agyba³. Többek között ez a kapcsolat az oka, hogy megfelelő – jellemzően zsíros jellegű – ételek fogyasztása után az emberek hangulata kiegyensúlyozottabbá válik, egyfajta boldogságérzés jelenik meg. A másik tény, hogy az agyi működésekben fontos szerepet játszó szerotonin döntő többsége a bélben képződik. A szerotonin felelős – többek között boldogságérzet kialakulásáért⁴.

A harmadik, és talán a legmeglepőbb tény még a szakemberek körében is alig ismert. Az ohiói egyetem kutatói egérkísérletekben mutatták ki⁵, hogy szociális stressz hatására a kísérleti állatokban megnőtt a citokin-termelődés melynek következtében igen gyorsan és radikálisan változott az állatok bélflórája. A normális állatok bélflórájára az a jellemző, hogy igen változatos, több száz, akár több ezer féle baktériumtörzs is előfordulhat bennük. Ezzel szemben a kutatók azt találták, hogy stressz hatására a bélflóra változatossága, a baktériumtörzsek száma erősen lecsökkent. A csökkenés jellemzően a Bacteriodes törzsbe tartozó baktériumok között következett be. A jótékony hatású baktériumtörzsek csökkenésével egyidejűleg a patogén baktériumok aránya, elsősorban a Clostridiumoké, megnövekedett.

A tartós stressz az emberre nézve is veszélyes. Fel kell tehát ismernünk, hogy az eddig megismert, stresszhez köthető káros hatások mellé egy újabb is társul: a bélbaktériumok populációjának kedvezőtlen megváltozása. A stressz ellen sokszor nehéz aktívan tennünk, ugyanakkor lehetőségünk van arra, hogy a bélflóránk kedvezőtlen megváltozását ellensúlyozzuk olyan készítményekkel, amelyek többféle élő és humán eredetű baktériumot tartalmaznak.