Lehet még remény – vélik ma egyre többen – az elhízás, a metabolikus szindróma, és a kettes típusú cukorbetegség megelőzésével kapcsolatban. A nyugati társadalmak egyik legnagyobb problémáját a helytelen életmód által generált krónikus egészségi problémák okozzák. Hatékonyan, az életmódváltáson kívül, nem igazán lehet felvenni a küzdelmet korunk járványa, az elhízás ellen.

Nemrégiben felkapott hírként terjedt el, hogy a kutatók bebizonyították, hogy a bélflóra összetétele jelentősen eltér az elhízott és a normális testalkatú egyéneknél. A felfedezést számos új megállapítás is követte és felmerült a lehetősége annak is, hogy a probiotikumok esetleg jótékonyan hathatnak erre az állapotra. Az utóbbi időben ezt a hírt felkapta a média is, noha közel sem annyira egyszerű és evidens a dolog, hogy csak beszedünk egy kevés probiotikumot és máris belepasszolunk a tavalyi fürdőruhába.

A témával kapcsolatos első felfedezések egyike volt, hogy leptin génmutáns egereknél (amelyek ezen gén miatt metabolikusan elhízottak) észrevették, hogy a mikrobiótájuk egészen különbözik az ilyen gén mutációval nem rendelkező egerekhez képest (Ley et al., 2005). Az ilyen állatmodell kísérletekben alkalmazott obez egereknél megállapították, hogy a bél domináns baktérium törzseinek (phylum) aránya módosult: szignifikánsan csökkent a Bacteroidetes és ezzel párhuzamosan nőtt a Firmicutes baktériumok mennyisége a mikrobiótában (Ley, 2010).

Az egerekéhez hasonló eredményeket találtak több vizsgálat során is embereknél. Úgy tűnt, hogy ezek a vizsgálatok megerősítik ezen domináns baktérium taxonok arányának fontosságát az obezitásra nézve: Lay et al, 2006; Armougom et al, 2009.

Egyes további humán vizsgálatok ugyan megerősítették azt, hogy a Bacteriodetes taxon aránya valóban csökkent mennyiségű az elhízott embereknél, ugyanakkor a Firmicutes taxon párhuzamos növekedését ők már nem tudták megerősíteni (Turnbaugh et al. 2009; Furet et al, 2010). A részleteket is vizsgálva kiderült, hogy mindkét domináns taxonban bizonyos fajok mennyiségének növekedése figyelhető meg például obez nők esetében (Collado et al., 2008). Még jobban árnyalja a helyzetet, ha azt is tudjuk, hogy nem minden esetben sikerült igazolni a két domináns baktérium taxon arányának megváltozását obez embereknél: Duncan et al, 2008; Mai et al, 2009; Jumpertz et al., 2011.

Mindent egybevetve, alapvetően kimondhatjuk, hogy ezen domináns törzseken belül, sőt az egyes nemzetségeken belül sem lehet kimondani, hogy az adott taxon összes baktérium egyede káros vagy éppen jótékony hatású tulajdonságokkal bírna az obezitásra nézve. Azonos törzsön és nemzetségen belül az egyes fajok lehetnek kedvező hatásúak a testsúly megtartásra, vagy éppenséggel metabolizmusuk a raktározást segítheti jobban elő függetlenül attól, hogy mely magasabb rendű taxonba tartoznak (Moreno-Indias et al., 2014). Erre jó példa, hogy az általánosságban megismert Lactobacillus nemzetség (genus) egyes képviselőiről is kiderült, hogy eltérően hatnak az obezitásra. Az L. plantarum és az L. paracasei például bizonyos korlátozásokkal ugyan, de a soványsággal hozható összefüggésbe, míg az L. reuteri az obezitással (Million et al, 2012). Ezeket a baktériumfajokat, mint probiotikumokat már elég régen ismerjük, és szükséges is jótékony hatásuk az emésztésre, sőt számos egyéb indikációban értek el alkalmazásukkal sikereket. De bizonyos esetekben úgy tűnik, hogy egyes fajok relatív aránya túlreprezentált obez állapotban és így összefüggésbe hozhatóak az elhízással. Nem lehet azonban egyértelmű és leegyszerűsített kijelentéseket tenni azzal kapcsolatban, hogy melyik probiotikus törzs „okoz” obezitást, hiszen majdnem biztos, hogy nem ők okozzák, hanem csak az obez állapothoz és az adott egyén életmódjához sikeresebben alkalmazkodó egyes gasztrointesztinális baktériumfajok relatíve nagyobb mértékű elszaporodását lehet kimutatni a vizsgálatokban. Ahogyan a leptin génmutáns egerek és emberek esetében is a mikrobióta megváltozása csak következménye és nem kiinduló oka az állapotuknak. Az eddigi kutatási eredmények alapján kizárni sem lehet teljes biztonsággal azt, hogy ennél komolyabb oki összefüggés is van a mikrobióta állapota és az elhízás között, de mindezidáig ezt nem sikerült megfelelően alátámasztani.

A bél mikrobiótában kb. 4-500 baktériumfaj található, amelyek mindegyike különböző arányban van jelen, függően a kortól, életmódtól, egészségi állapottól. A mikrobióta komoly földrajzi eltéréseket is mutat, de befolyásolhatja akár egy-egy adott élethelyzet is (stressz, költözés, iskolakezdés, stb.). Mindezek miatt nagyon nehéz lenne azt kijelenteni, hogy egy-egy probiotikus törzs bélben lévő mennyisége egy adott személy esetében milyen befolyással bír pontosan az illető metabolizmusára és obezitására.

Felhasznált irodalom

1. Armougom, F., Henry, M., Vialettes, B., Raccah, D., and Raoult, D. (2009).
   Monitoring bacterial community of human gut microbiota reveals an increase
   in Lactobacillus in obese patients and methanogens in anorexic patients.
   PLoS ONE 4:e7125. doi: 10.1371/journal.pone.0007125
2. Collado, M. C., Isolauri, E., Laitinen, K., and Salminen, S. (2008).
   Distinct composition of gut microbiota during pregnancy in overweight and normal-weight women. Am. J. Clin. Nutr. 88, 894e9.
3. Duncan, S. H., Lobley, G. E., Holtrop, G., Ince, J., Johnstone, A. M., Louis, P., et al. (2008).
   Human colonic microbiota associated with diet, obesity and weight loss.
   Int. J. Obes. 32, 1720–1724. doi: 10.1038/ijo.2008.155
4. Furet, J. P., Kong, L. C., Tap, J., Poitou, C., Basdevant, A., Bouillot, J. L., etal. (2010).
   Differential adaptation of human gut microbiota to bariatric surgery-induced weight loss:
   links with metabolic and low-grade inflammation markers.
   Diabetes 59, 3049–3057. doi: 10.2337/db10-0253
5. Jumpertz, R., Le, D. S., Turnbaugh, P. J., Trinidad, C., Bogardus, C., Gordon, J. I., et al. (2011).
   Energy-balance studies reveal associations between gut microbes, caloric load, and nutrient absorption in humans. Am. J. Clin. Nutr. 94, 58–65. doi: 10.3945/ajcn.110.010132
6. Ley, R. E. (2010). Obesity and the human microbiome.
   Curr. Opin. Gastroenterol. 26, 5–11. doi: 10.1097/MOG.0b013e328333d751
7. Ley, R. E., Backhed, F., Turnbaugh, P., Lozupone, C. A., Knight, R. D., and Gordon, J. I. (2005).
   Obesity alters gut microbial ecology.
   Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 102, 11070–11075. doi: 10.1073/pnas.0504978102
8. Ley, R. E., Turnbaugh, P. J., Klein, S., and Gordon, J. I. (2006).
   Microbial ecology: human gut microbes associated with obesity.
   Nature 444, 1022–1023. doi: 10.1038/4441022a
9. Mai, V., McCrary, Q. M., Sinha, R., and Glei, M. (2009).
   Associations between dietary habits and body mass index with gut microbiota composition and fecal water genotoxicity: an observational study in African American and Caucasian American volunteers. Nutr. J. 8, 49. doi: 10.1186/1475-2891-8-49
10. Million, M., Maraninchi, M., Henry, M., Armougom, F., and Raoult, D. (2012).
    Obesity-associated gut microbiota is enriched in Lactobacillus reuteri and depleted in Bifidobacterium animalis and Methanobrevibacter smithii.
    Int. J. Obes. 36, 817– 825. doi: 10.1038/ijo.2011.153
11. Moreno-Indias, I., Cardona, F., Tinahones, F.J., Queipo-Ortuño, M.I., 2014.
    Impact of the gut microbiota on the development of obesity and type 2 diabetes mellitus.
    Front Microbiol 5. doi:10.3389/fmicb.2014.00190
12. Turnbaugh, P. J., Hamady, M., Yatsunenko, T., Cantarel, B. L., Duncan, A., Ley, R. E., et al. (2009).
    A core gut microbiome in obese and lean twins.
    Nature 457, 480–484. doi: 10.1038/nature07540