A cöliákia vagy gluténszenzitív enteropathia autoimmun betegség, amely azon egyéneknél okoz problémát a glutén fehérje megemésztésben, akik hordozzák a HLA-DQ2 és DQ8 alléleket. Ez a betegség a vékonybelet érinti elsősorban, és gyakran jár hasmenéssel, malabszorpcióval, sőt extraintesztinális tünetekkel is.

A jelenlegi gyakorlatban az egyetlen kezelési módja a cöliákiának az élethosszig tartó szigorúan glutén mentes diéta, amely a glutén tartalmú gabonafélék (búza, rozs, árpa) valamint ezeket tartalmazó élelmiszer összetevők és adalékanyagok teljes megvonását foglalja magában. A gluténmentes diéta betartása hozzájárul a tünetek csökkenéséhez, redukálja a rosszindulatú események kockázatát, sőt jótékonyan hat a csont sűrűség növekedésére is. Ennek ellenére számos adat támasztja alá azt a tényt, miszerint a betegek 32-55%-a nem tartja rendszeresen a diétát. Annak ellenére, hogy egyre inkább elterjedtek a gluténmentes termékek, ezek elérhetősége régiónként igencsak változó, valamint sokkal drágábbak, mint a glutén tartalmú változataik. A cöliákiás betegek életminőségét és kikapcsolódási lehetőségeit is nagy mértékben korlátozza a gluténmentes étrend.

A gluténmentes diéta mellett alternatív megoldásokat dolgoztak ki a cöliákia terápiájára. Egyik alternatíva a glutén mucosa általi felvételének gátlása, így az immunreakciók aktivitásának csökkentése. A glutén okozta közvetlen károsodást ki lehet védeni, ha az antigént a lumenbe jutás előtt valamilyen ágens megköti vagy lebontja.

A probiotikumok élő mikroorganizmusok, amelyek a gazdaszervezetre jótékony hatással vannak. A funkcionális bélbetegségek, mint például az irritábilis bélszindróma és a gluténszenzitív enteropathia tünetei csökkenthetők a hasznos baktériumok által.

Egy randomizált, kontrollált vizsgálatban az irritábilis bélszindrómás betegek egy csoportjának Bifidobacterium infantis-t, másik csoportjának placebót adtak. A B.infantist kapó csoport az irritábilis bélszindróma tünet pontrendszerében a hasi fájdalom/kellemetlen érzés, puffadás/feszülés, bél perisztaltika zavarok nagyobb mértékű csökkenéséről számolt be, mint a placebót kapott csoport. Ugyanebben a csoportban a perifériás vérből származó mononukleáris sejtek citokin szintje normalizálódott, amely a gyulladás csökkenésére utal.

Egy másik tanulmány szerint a Bifidobacterium fajok alacsonyabb számban voltak jelen a kezeletlen cöliákiás betegek székletében, az egészséges alanyok székletéhez viszonyítva.

Néhány probiotikus törzs megemészti vagy átalakítja a glutént. A speciális VSL#3 probiotikum az alábbi 8 törzset tartalmazza: Bifidobacterium breve, Bifidobacterium longum, Bifidobacterium infantis, Lactobacillus acidophilus, Lactobacillus plantarum, Lactobacillus paracasei, Lactobacillus bulgaricus, Streptococcus thermophilus. Ráadásul azok a búzából készült sütőipari termékek, amelyekben a laktobacillusokból és élesztőgombákból származó prolyendopeptidázok lebontották a búzából származó glutén toxikus gliadin frakcióját, elérhetők a cöliákiás betegek számára.

A Bifidobacterium infantis lehetséges gyulladáscsökkentő hatását további tanulmányok is alátámasztják. A bifidobaktériumok az emésztés során különböző kevésbé toxikus gliadin peptideket termelnek. Ezáltal megóvják az epithel sejtek gliadin által okozott károsodását.

Több vizsgálatban a bifidobaktériumok jelenlétét és a cöliákia kialakulását vizsgálták csecsemőkben. Egy prospektív tanulmányban 164 egészséges újszülött bélflóra összetételét vizsgálva azt találták, hogy azoknak a bél mikrobiótájában - akik első ágú rokonok lisztérzékenyekkel- jóval kevesebb számú Bifidobacterium species volt megtalálható, mint az egészséges felmenőkkel bíró újszülöttek bélflórájában. Ez egyrészt aláhúzza a cöliákiára való hajlam örökölhetőségét, másrészt pedig az összefüggést a bifidobaktériumok aránya és a gluténszenzitív enteropathia megjelenése között.

Felhasznált irodalom

1. Tavakkoli, A. MD, Green, P.H. MD Probiotic therapy for celiac disease (Editorial), J Clin Gastroenterol, Vol 47, Number 2 (2013)
2. Branski, D. MD, New Insights in celiac disease, Rambam Maimonides Medical Journal, Vol 3, Issue 1 (2012)