Már hatvan éve ismeri a tudomány azt a jelenséget, hogy az anyatejben olyan összetevők is vannak, amelyek a baba számára egyáltalán nem emészthetőek.
Az anyatej 21 (!) százalékát kitevő összetett szénhidrátok szerepe sokáig teljesen homályban maradt. Milyen evolúciós előnye van egy olyan anyagnak, amely látszólag teljesen haszontalan az újszülött számára?

A több évtizedig megfejtetlen jelenségre fokozatosan derült fény. A kaliforniai egyetem kutatói¹ kettős magyarázatot is adnak erre a jelenségre. Az egyik ok az, hogy a mai ismereteink tükrében az anyatejben található oligoszacharidok az újszülött bélflórájában található Bifidobacterium törzsek megtelepedésében és kolonizációjában játszanak szerepet. Ezek a baktériumok képezik az újszülött bélflórájának meghatározó, 90 százalékát.

A bifidobacterium törzsek közül kiemelkedő szerepet tölt be a Bifidobacterium infantis, amely a leghatékonyabban dolgozza fel az oligoszacharidokat. Az anyatej hatására erőteljes szaporodásnak indul és elnyomja az egyéb fajok – elsősorban a patogén fajok – megjelenését. Jelenlétében jelentős mértékben csökken a koraszülött csecsemők egyik fenyegető betegségének, a nekrotizáló enterokolitisznek kialakulási valószínűsége.

Az anyatej oligoszacharidjainak másik szerepére újabban derült fény. A fertőzések kialakulásának első lépése, hogy a kórokozók kötődjenek a gazdaszervezethez. Enterális fertőzések esetén a kórokozók a bélnyálkahártya sejtjeinek felületére kötődnek. Ebben a folyamatban a sejtek felszínén lévő szacharidok játszanak döntő szerepet. A tej oligoszacharidjai védőréteget képeznek a bélnyálkahártya felületén és egy olyan „álcázást” adnak a sejteknek, amely elrejti őket a kórokozók elől: azok a sejtfelszín helyett az oligoszacharidok molekulákhoz kötődnek, így a fertőzés kockázata minimális lesz. Egy másik mechanizmus pedig, hogy a szabadon lévő oligoszacharidok még a bél üregében hozzákötődnek a kórokozókhoz így azok a széklettel együtt kiürülnek^2,3.

Külön figyelmet érdemelnek a császármetszéssel született gyermekek, akiknél a normál bélflóra kialakulásához szükséges idő – összehasonlítva a természetes úton született újszülöttekkel – fél évtől akár több évig is terjedhet⁴, melynek következtében jelentősen megnövekedik az atópiás megbetegedésre való hajlam. Igen fontos tehát, hogy segítséget tudjunk nyújtani azoknak az újszülötteknek és csecsemőknek, akiknek a bélflórája a császármetszés következtében nem a normál módon fejlődik. Ebben jelentős szerepet játszhatnak azok a probiotikus készítmények, amelyek tartalmazzák a Bifidobacterium infantist, az immunrendszer normál működésében és a fertőzésekkel szembeni védekezésben leghatékonyabban működő baktériumtörzset.

Felhasznált irodalom

1. Underwood MA, German JB, Lebrilla CB, Mills DA.
   Bifidobacterium longum subspecies infantis: champion colonizer of the infant gut.
   Pediatr Res. 2015 Jan;77(1-2):229-35.
2. Bode L. Human milk oligosaccharides: every baby needs a sugar mama.
   Glycobiology. 2012 Sep;22(9):1147-62.
3. Peterson R, Cheah WY, Grinyer J, Packer N.
   Glyco­conjugates in human milk: protecting infants from disease.
   Glycobiology. 2013 Dec;23(12):1425-38
4. Josef Neu, MDand Jona Rushing, MD.
   Cesarean versus Vaginal Delivery: Long term infant outcomes and the Hygiene Hypothesis
   Clin Perinatol. 2011 Jun; 38(2): 321–331.