Kedves Olvasónk!

Tekintettel a hatályos jogszabályokra,
ezt a cikket teljes terjedelmében csak egészségügyi szakemberek érhetik el.

Ha Ön egészségügyi szakember az „Egészségügyi szakember vagyok” gombra kattinthat és a tartalom az ÖN számára elérhető lesz. Amennyiben Ön nem egészségügyi szakember, kattintson a „Nem vagyok egészségügyi szakember” gombra és ez a tartalom az Ön számára nem lesz elérhető.

Érdeklődő betegek számára
javasoljuk a protexin.hu tanulmányozását.

A kisgyermekek székletének pH értékének lassú, észrevétlen változása

A változásokat gyakran kiemelt figyelemmel kísérjük, mivel az új jelenségekre – evolúciós okokból – ösztönösen figyelmet fordítunk. Vannak azonban olyan változások, amely túl lassan következnek be, gyakran több generáció alatt, így a megjelenésük észrevétlen maradhat hosszú időn keresztül. Pontosan ez történt a kisgyermekek székletének lassú változásával is, amely az elmúlt száz évben következett be.

1920-tól napjainkig a kisgyerekek székletének pH-ja folyamatosan nőtt. Bár a növekedés nem tűnik drámainak, de a trend egyértelmű és pontosan mérhető: a múlt századi elején mért enyhén savas értékről (pH5) indulva jelenleg az átlag pH érték 6.5, azaz lényegében semleges kémhatású. A fejlettebb országokra inkább jellemző a pH növekedés, míg a fejletlenek esetében a változás elhanyagolható.

Mit jelent ez az 1.5-érték változás, mi a háttérben lévő ok, és ez milyen gyakorlati következménnyel jár a gyerekekre nézve?

A bélben, elsősorban kisgyermekkorban, meghatározóak a bifidobaktériumok, melyek az anyai hüvelyből kerülnek az újszülöttbe a szülés során. Az így bejutott baktériumok növekedését szolgálja az anyatejben lévő, húsz százaléknyi mennyiségű oligoszaharid (Human Milk Oligosaccharide, HMO) amely az újszülött számára nem emészthető – egyedüli szerepe a bifidogén flóra kialakítása. A bifidobaktériumok egyik jellemző tulajdonsága, hogy metabolizmusuk eredményeként tejsavat termelnek. Ez a tejsav okozza a béltartalom enyhén savas természetét.

A fejlett országokban azonban egyre gyakoribb a szoptatás korábbi elhagyása, a tápszeres táplálás. Bár kétségtelenül vannak olyan tápszerek, amelyek tartalmaznak oligoszaharidokat, ezeknek a hatása azonban elmarad az anyatejétől. A megváltozott újszülött és gyermek táplálási/táplálkozási szokások eredményeként a bifidobaktériumok – és így a tejsav mennyisége csökkent, és ez az oka a növekvő pH értéknek. Ám ez csak az egyik ok.

A másik ok a születések módjának igen jelentős átalakulása. A természetes úton történő szüléssel szemben a császármetszéssel született gyermekek aránya egyes országokban eléri a 40%-ot is. Ennek pedig az az egyik következménye, hogy az újszülött bélflórájában nem a bifidobaktérium, hanem más fajok szaporodnak el. A jellemző törzsek az enterobaktériumok, clostridiumok, peptostreptococcusok, amelyek már egy eltolódott diszbiotikus állapot meglétét jelzik. Ugyancsak a fejlett országok jellemző gyakorlata az antibiotikumok fokozott használata, amely egyre jellemzőbbé vált az elmúlt évtizedekben. Az antibiotikumokkal sok patogén faj ellenállóvá vált, ugyanakkor a bifidobaktériumok és a laktobacillusok (jellemzően a probiotikus törzseknek tartott baktériumok) érzékenyek maradtak, így az arányuk az egyes kezeléseket követően jelentősen csökken.

A kutatók tehát legalább három okot azonosítottak, amelyek magyarázatot adnak az újszülöttek és kisgyermekek székletének pH-növekedésére, amely egyértelmű jele a diszbiózisnak. A diszbiózis ugyanakkor súlyos következményekkel járhat és lényegesen hozzájárulhat az allergiás és az autoimmun betegségek manapság tapasztalt ugrásszerű megnövekedéséhez.

Nyilván nem kerülte el az olvasó figyelmét, hogy a diszbiózis fontos és egészségre komoly hatással bíró jelenségét többféle módon is meg lehet közelíteni. A bélflóra baktérium-összetételének vizsgálata meglehetősen költséges út, viszont a pH mérése igen egyszerű módszer, ami értő orvosi kezekben jó támpontot szolgáltat a bélflóra állapotának felderítésében. A diszbiózis következményeinek mérséklésében korszerű probiotikus készítmények állnak rendelkezésre, amelyek a kisgyermekekre jellemző bifidobaktériumtörzseket, így például a Bifidobacteruim infantis-t tartalmazzák.

Felhasznált irodalom

  1. Bethany M. Henrick, Andra A. Hutton, Michelle C. Palumbo, Giorgio Casaburi, Ryan D. Mitchell, Mark A. Underwood, Jennifer T. Smilowitz, Steven A. Frese Julia Oh, Editor Elevated Fecal pH Indicates a Profound Change in the Breastfed Infant Gut Microbiome Due to Reduction of Bifidobacterium over the Past Century, Observation | Host-Microbe Biology Marc, 2018
  2. R Wall, R.P Ross, C.A Ryan, S Hussey, B Murphy, G.F Fitzgerald, and C Stanton Role of Gut Microbiota in Early Infant Development, Clin Med Pediatr. 2009; 3: 45–54.

Küldjünk értesítést a legújabb
szakmai kutatásokról?

Kérdése, javaslata van?

Dr. Székely György (Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházai, I. Belgyógyászati és Gasztroenterológiai Osztály, osztályvezető főorvos) válaszol Olvasóink kérdéseire. Írjon nekünk »

 
 

 

Protexin