2023-ban publikálták a következő, Szingapúrban végzett vizsgálatot.

A vizsgálat, randomizált módon zajlott, összesen 1729 nőt választottak ki, végül 1437 biztosította a vizsgálathoz használható adatokat (n=736 intervencicós csoport, n=701 kontroll csoport).

A vizsgálat lényegi kérdése az volt, hogy a túlsúlyos, fogamzóképes korú nőknél az étrend-kiegészítővel történő intervenció csökkentheti-e a fogantatási időt, illetve növelheti-e a sikeres terhességek arányát.

A kontroll és intervenciós készítményeket porként csomagolták tasakokba, hogy vízzel (200 ml) keverjék össze, és naponta kétszer elfogyasszák. A készítmény a következőket tartalmazta: folsav (400 mg/nap), vas (12 mg/nap), kalcium (150 mg/nap), jód (150 mg/nap) és β-karotin (720 mg/nap) mindkét csoport készítményében azonos volt. Az intervenciós készítmény ezeken kívül tartalmazott myo-inozitolt (4 g/nap; azaz 2 g naponta kétszer), D-vitamint (10 mg/d), riboflavint (1,8 mg/nap), B6-vitamint (2,6 mg/nap), B12-vitamint ( 5,2 mg/nap), cink (10 mg/nap) és probiotikumokat (Lactobacillus rhamnosus NCC4007 [CGMCC 1.3724; LPR] és Bifidobacterium animalis sp. lactis NCC2818 [CNCM I-3446; Bl818]).

A készítményeket randomizálták, és három karakterből álló alfanumerikus kódokkal látták el, így biztosították a vizsgálat vakságát. A résztvevő nőktől kérték, hogy a próbaidőszak alatt ne fogyasszanak más kiegészítőket.

A kiválasztáskor a szociodemográfiai jellemzőket, a menstruációs, nőgyógyászati és egészségi előzményeket, az életmódbeli szokásokat és a pszichés stressz mértékét kérdezőbiztos által kitöltött kérdőívek segítségével gyűjtöttük össze. A testtömeg-index (BMI) meghatározásához súlyt és magasságot mértek.

75 g-os orális glükóz tolerancia tesztet végeztek, amely éhgyomri és 2 órás plazma glükóz- és inzulinszintet mértek a glikált hemoglobin (HbA1c) szintekkel. Újonnan diagnosztizált diabetes mellitusban szenvedő nőket a vizsgálatból kizárták.

A homeosztázishoz kiszámították az inzulinrezisztencia modellértékelését (HOMA2-IR) és az inzulinérzékenység Matsuda indexét.

A PCOS-szerű fenotípust a 3,2 ng/ml feletti AMH határozta meg, amelyet önbeszámoló rendszertelen menstruáció kísért (a menstruációs ciklus hosszának változása >5 nap az elmúlt 6 hónapban), átlagos ciklushossza ≥35 nap. Azok a résztvevők, akiknél a második prekoncepciós vizsgálati viziten (PCV2; többnyire 23–30 nappal a randomizálás után, 7,3% és 7,6% a kontroll és az intervenciós karban) kizárták a fő elemzésből, mivel eleve feltételezték, hogy az ezen időtartamon belül bekövetkező fogantatást a beavatkozás nem befolyásolhatja. A PCV2-nél ismét megmérték a HbA1c-t és a CRP-t. Pozitív terhességi teszt esetén a nőket az amenorrhoea 6-8 hetében ultrahangos vizsgálatra tervezték, ekkor ismét összegyűjtötték a fogamzás előtti 3 hónap menstruációs és fogamzásgátlási történetére vonatkozó információkat.

A kísérleti részvétel egy év után véget ért azok számára, akik még nem estek teherbe.

Ez a randomizált, kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy a fogantatást tervező nők kombinált myo-inozitol-, probiotikum- és mikrotápanyag-kiegészítője nem változtatta meg a természetes fogantatásig eltelt időt vagy a klinikai terhesség arányát a vizsgálat egy éve alatt, sem az élveszületési arányt.

Az étrend-kiegészítős intervenció azonban lerövidítette a túlsúlyos nők esetében a fogantatásáig eltelt időt. A túlsúlyos intervenciós csoportban a teherbeesés esélye 1,47-szerese volt a túlsúlyos kontrollcsoporténak az egy év végére, ami megegyezik a nem túlsúlyos/nem elhízott nőkével. Ezt a hatást a gyulladásos faktorok jobb szabályozásának tulajdonítják, amit az alacsonyabb CRP-szint mutat.

Az idősebb, elhízott és metabolikusan kevésbé egészséges nőknél a fogantatásig eltelt összességében hosszabb idő belső igazolást ad arról, hogy kísérleti populációnk a jelenlegi ismeretek alapján várt módon viselkedett. Ez arra utal, hogy a toborzási és alkalmassági módszerek nem eredményeztek olyan populációt, amely nem reprezentatív a nőket tervező fogantatást.

Újszerű eredmény a fogantatásig eltelt idő eltérése az etnikai csoportok között, rövidebb a fogantatásig eltelt idő a fehéreknél, mint a nem fehér nőknél, és a kínainál, mint a maláj nőknél az ázsiai etnikumoknál. Ez összhangban van egy szingapúri megfigyeléses vizsgálattal, amely egy év alatt alacsonyabb fogantatási arányt mutatott maláj etnikumban, mint kínai nőknél (39% vs. 46%). Az etnikai különbségek a genetikai eltérésekkel, az étrenddel, a kultúrával, a nem mérhető életmóddal és a szexuális gyakorlatokkal magyarázhatók, amelyek továbbra is rosszul jellemezhetők. Mindazonáltal ezeket a tényezőket az intervenció nem tudta kezelni, mivel nem voltak egyértelmű etnikai különbségek a NiPPeR-kiegészítésre adott általános válaszban, elfogadva, hogy viszonylag szerény számú résztvevő volt minden nem fehér etnikumban.

Nem tapasztaltak myo-inozitolt tartalmazó kiegészítéssel javuló fogamzási arányt vagy változást a ciklus szabályosságában, ellentétben a PCOS-ben vagy termékenységi problémákkal küzdő nőkön végzett kisebb kísérletekkel. Ezen eltérések lehetséges okai közé tartozik az általában egészségesebb populáció a vizsgálatban, mindössze 6,4%-uknál voltak PCOS-szerű tulajdonságok, a változatosabb etnikai összetétel és a lehetséges kölcsönhatások más beavatkozási összetevőkkel. A PCOS-szerű alcsoport száma azonban nem volt elegendő a beavatkozás hatékonyságának külön értékeléséhez. Az eredmények eltérnek a Magyarországon végzett multivitamin (myio-inozitol és probiotikumok nélküli) vizsgálattól is, amely kismértékben rövidebb fogantatási időről számolt be kiegészítéssel, aminek oka lehet a populációbeli különbség is. A vizsgálati helyszíneken fiatal nőkről ismert, hogy a mikrotápanyag-elégtelenség alacsony vagy közepes prevalenciáját mutatják. Véletlenszerű besorolás esetén a mikroelemek alapszintjei várhatóan hasonlóak lesznek a csoportok között; azonban nem zárható ki annak lehetőségét, hogy az intervenciós csoportban várható növekedés esetleg nem emelkedett olyan szintre, amely képes javítani a termékenységet vagy csökkenteni a vetélést.

Ígéretesen jelen kísérlet azt sugallja, hogy egy étrend-kiegészítő optimalizálhatja a fogantatás idejét a túlsúlyos nőknél a nem túlsúlyos/nem elhízott nőknél, hasonló hatással a fehér és a nem fehér nők esetében. Mindazonáltal óvatosságra van szükség a végleges következtetés levonásakor, mivel ez egy másodlagos vizsgálati eredmény, korlátozottabb statisztikai erővel ebben az alcsoportban. A feltáró elemzések azt sugallják, hogy az általában kevésbé proinflammatorikus környezet, amelyet az alacsonyabb plazma CRP-érték képvisel körülbelül egy hónappal a beavatkozás megkezdése után, lehet a mögöttes mechanizmus. Az alacsonyabb CRP-t korábban jobb termékenységgel, jobb ovulációs funkcióval és méhnyálkahártya-receptivitással hozták összefüggésbe, így a fogantatás és a sikeres beültetés esélye fokozódik.

Ahogy az várható volt, a tanulmány magasabb kiindulási CRP-t, HbA1c-t és HOMA2-IR-t talált a növekvő BMI-kategóriákkal. Tekintettel arra, hogy a nem fehér elhízott alcsoport a kiinduláskor a legmagasabb HbA1c-vel indult, ami részben az elmúlt 3 hónapban tapasztalt megnövekedett glikémiát tükrözi, ami ronthatja a termékenységet, a prekoncepciós glikémia további enyhe növekedése a termékenység észrevehető romlását eredményezheti, amely kisebb lehet.

A Vizsgálat erősségei a többközpontú, többnemzetiségű, kettős vak természete, amely csökkenti az elfogultságot és javítja az általánosíthatóságot, a viszonylag nagy mintaszám a közösség által toborzott prekoncepciós vizsgálathoz, szemben a szubfertilis populációval, aki segíti a fogantatást, és a több mint 70% 1 éves követési arány. A 2 vizsgálati csoportban hasonló alapjellemzőket eredményező véletlenszerűsítés nagymértékben mérsékelte volna a nem mért zavaró hatásokat.

A résztvevő nők többnyire egészségesek, magasan képzettek, magas társadalmi-gazdasági státuszúak voltak, így az étrend-kiegészítők hatékonysága rászorultabb, kevésbé egészséges nők esetében, akiknek vitathatatlanul több haszna származhat, továbbra is bizonytalan.

További vizsgálatot igényel annak lehetősége, hogy az intervenciós készítmény összetevői közötti antagonista hatások elfedték egyes összetevőinek potenciális jótékony hatásait.

Összességében a standard mikrotápanyag-kiegészítőkkel összehasonlítva a kombinált myo-inozitolt, probiotikumot és mikrotápanyag-kiegészítőt szedő nők egy éven belül hasonló arányt mutattak a természetes fogantatásig és a klinikai terhességig.

Bár a táplálékkiegészítés potenciálisan lerövidítheti a túlsúlyos nők fogantatásáig eltelt időt a nem túlsúlyos/nem elhízott nőkéhez képest, súlyosbíthatja az elhízott nők, különösen a nem fehér etnikumú nők már amúgy is szuboptimális termékenységét. További vizsgálatokra van szükség e hatások megerősítéséhez és a mögöttes mechanizmusok jobb megértéséhez.

Forrás:

https://www.fertstert.org/action/showPdf?pii=S0015-0282%2823%2900128-0