A prebiotikumokat korábban bifidogén faktoroknak is nevezték, később írták csak le mai nevükön őket. A probiotikumokhoz hasonlóan a prebiotikumok is funkcionális élelmiszerek összetevőjeként szerepelnek.

„A prebiotikumok a gazdaszervezet számára emészthetetlen ételalkotórészek, amelyek a szervezetre jótékony hatást fejtenek ki azzal, hogy szelektíven serkentik a bélben élő egészségvédő hasznos probiotikus baktériumok szaporodását és hatékonyságát”. Elsőként Gibson és Roberfroid írták le ezt a definíciót (1 cit. 2).

1. Kép: A prebiotikumok a probiotikus baktériumok táplálékai

A prebiotikumok legfontosabb csoportjai: a rezisztens keményítő, a nem keményítő poliszacharidok (pl. pektin, cellulóz, hemicellulóz, guargumi), illetve egyes cukrok és oligoszacharidok, mint például a laktóz, laktulóz, raffinóz, és a frukto-oligoszacharidok (3 cit. 4). Úgy tűnik azonban (már a 10 évvel ezelőtti cikkeknél is), hogy egyre inkább korlátozódik a prebiotikum szó használata leginkább az oligoszacharidokra (3).

A korábbi ’bifidogén faktor’ elnevezés abból adódott, hogy a tapasztalatok azt mutatták, hogy a „bifidogén” tulajdonságú élelmiszer kedvez az ún. bifidogén bélflóra kialakulásának. Az ilyen típusú bélflóra megléte pedig az egészségnek kedvez. Az egészséges, anyatejes csecsemőknél az elsődlegesen kialakuló bél mikrobióta közösség domináns nemzetségének képviselői a Bifidobaktériumok. Kimutatták a táptalajos és a metagenomikus vizsgálatok is, hogy hozzávetőleg a teljes baktériumflóra 75%-át ők teszik ki ebben az életkorban (5). Annak oka, hogy éppen ez a baktérium csoport a legsikeresebb a bél kezdeti kolonizációjában, azzal magyarázható, hogy az anyatej prebiotikus karaktere éppen nekik kedvez leginkább. Az anyatejben lévő prebiotikum olyan jellegű táplálékot biztosít, amelyet ők tudnak a leghatékonyabban hasznosítani (6). Tehát, az anyatej prebiotikumai prebiotikumai bifidogén hatásúak, mert elősegítik a Bifidobaktériumok fejlődését és szaporodását.

Az élelmiszerekben előforduló prebiotikumok közül a legfontosabb az inulin és a laktóz. A fontos természetes prebiotikum források közé tartoznak: a csicsóka, a hagyma, a banán, a fokhagyma, a bab, a búza, a borsó, az articsóka, a zabpehely és természetesen a tej.

3 ok, ami miatt mindenképpen nagyon fontosak a prebiotikumok:

• A bélrendszerben élő szimbiotikus baktériumok táplálékaként segítik azok fejlődését, szaporodását és megfelelő kolonizációját a bélben, közvetve támogatva ezzel működésüket. A prebiotikumokból a probiotikumok anyagcseréje során keletkező bomlástermékek, a rövid szénláncú zsírsavak (mint a vajsav és a proprionsav) a colonepithel fő energiaforrásai, míg az acetilsav az agy és a szív anyagcseréjében játszik szerepet (7).
• A prebiotikumok specifikusan módosítják a bélrendszer baktérium ökoszisztémáját, ezáltal direkt hatással vannak a mikróba-gazdaszervezet interakciókra és közvetve a gazda egészségére is (Lsd. lent).
• A prebiotikus étkezési rostok a széklettömeg növelése révén javítják a bélmotilitást, csökkentik a tranzitidő, hatásukra normalizálódik a székürítés, így a toxikus anyagcseretermékek rövidebb ideig tartózkodnak a bélben (8).

2. kép: A beleknek együtt jó a probiotikum és a prebiotikum!
Forrás: https://www.askthetrainer.com/prebiotics-vs-probiotics/

A prebiotikumok lebontása során keletkező különböző zsírsavaknak szabályozó funkciói is ismertek. A propionsav például képes a bél nyálkahártyájában szabályozni a glükóz felszívódását, csökkenteni a szérum szabadzsírsav-koncentrációját, valamint a májsejtekből történő citrátfelhasználás révén fokozni a glikolízist. Ezen kívül a methylmalonyl-CoA és a szukcinil-CoA metabolikus konverziója révén gátolja a glükoneogenezist és csökkenti a piruvátkarboxiláz-aktivitást, amelynek hatására végül javul az inzulinrezisztencia és csökken az étkezés utáni insulinaemia (9 cit. 8). További előnyök közé lehet sorolni még azt is, hogy a rövid szénláncú karbonsavak probiotikus fermentálása során keletkező tejsav hatására kialakuló pH-eltolódás az ásványi anyagok passzív diffúzióval történő felszívódását segíti elő a vastagbélben, különösen a Ca2+, Mg2+, Fe2+ és Zn2+ esetében (10).

Az itt felsorolt főbb előnyei okán nem meglepő, hogy sokan szakmailag megerősítettnek látják, hogy a probiotikumokat kifejezetten előnyösebb prebiotikumokkal együtt adni, mint önállóan alkalmazni (8).

Egyes probiotikum készítmények gyártói tehát éppen annak érdekében teszik bele a megfelelő prebiotikumaikat is a termékekbe, hogy ezzel is támogassák a probiotikus törzseik hatékonyabb kolonizációját a bélben.

Felhasznált irodalom

1. Gibson, G.R., Roberfroid, M.B., 1995. Dietary modulation of the human colonic microbiota: introducing the concept of prebiotics. J. Nutr. 125, 1401–1412.
2. Micskey Éva, 2013. A probiotikumok történelme. Gyermekgyógyászati továbbképző szemle 18. évf., 105–106.
3. Gibson, G. R., 2004. Prebiotics. Best Practice & Research Clinical Gastroenterology, 18 (2), 287-298.
4. Szekér, K., 2007. Tejsavbaktériumok és élelmiszer-eredetű romlás- és kórokozó baktériumok versengő kölcsönhatásának. Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Doktori Iskola PhD disszertáció, Budapest
5. Garrido, D., Dallas, D.C., Mills, D.A., 2013. Consumption of human milk glycoconjugates by infant-associated bifidobacteria: mechanisms and implications. Microbiology 159, 649–664. doi:10.1099/mic.0.064113-0
6. Marcobal, A., Barboza, M., Froehlich, J.W., Block, D.E., German, J.B., Lebrilla, C.B., Mills, D.A., 2010. Consumption of human milk oligosaccharides by gut-related microbes. J. Agric. Food Chem. 58, 5334–5340. doi:10.1021/jf9044205
7. Hijova, E., Chmelarova, A., 2007. Short chain fatty acids and colonic health. Bratisl. Lekárske Listy 108, 354–358.
8. Wacha, J., Szijártó, A., 2011. Probiotikumok és a terhesség. Orv. Hetil. 152, 420–426. doi:10.1556/OH.2011.29061
9. Sanz, Y., Santacruz, A., Gauffin, P., 2010. Gut microbiota in obesity and metabolic disorders. Proc. Nutr. Soc. 69, 434–441. doi:10.1017/S0029665110001813
10. Scholz-Ahrens, K.E., Ade, P., Marten, B., Weber, P., Timm, W., Açil, Y., Glüer, C.-C., Schrezenmeir, J., 2007. Prebiotics, probiotics, and synbiotics affect mineral absorption, bone mineral content, and bone structure. J. Nutr. 137, 838S–46S.