Sajnos kevés szó esik arról, hogy táplálkozásunk szervezetünk egészére nézve milyen hatással van. Az étkezések kapcsán csak az emésztőrendszer, és az ott kialakuló problémák, valamint a felesleges kilók, amik eszünkbe jutnak. Pedig emésztőrendszerünk állapota testünk működésének alapvető funkcióit befolyásolja. Hogyan hat táplálkozásunk az idegrendszerünkre? Milyen a kapcsolat van a bélflóra állapota, és az immunrendszer között? Többek között ezeket szeretném röviden bemutatni.

MI AZ A MIKROBIOM?

Mikrobiomnak a beleinkben élő baktériumok, gombák, férgek, vírusok közösségét nevezzük. Bizony, szervezetünk tele van velük, és számuk hatalmas. A vastagbél több, mint 100 trillió baktériumnak ad otthont. A jelenlegi kutatások szerint a szervezetünkben élő baktériumok száma háromszorosa sejtjeink számának. Sőt, DNS-ben mérve a mikrobióták sokszínűsége és jelentősége még szembetűnőbb: kb. 20 000 emberi génnel rendelkezünk, míg a mikrobiális gének száma 2 milliótól 20 millióig terjed, tehát genetikai értelemben 99%-ban mikrobákból állunk. De miért is van szükségünk erre a mikrobiomra?

Baktériumok nélkül szervezetünk nem lenne képes működni, így létük életbe maradásunkhoz elengedhetetlen. Testünk és baktériumaink között egy szimbiózis van, tehát egymásra vagyunk utalva, szükségünk van egymásra. Ily módon a mikrobióták kölcsönhatásban állnak az emberi gazdasejtekkel, jelentősen befolyásolják az anyagcserét és az immunválaszokat. Ezt a mikrobiomként definiált élő tömeget egyes kutatók már az emberi szervek közé sorolják, és mostanában kezd kiderülni, mennyire fontos szerepe van nemcsak a testi folyamatokban, de akár az idegrendszer működésében is. Fontos, hogy nincs két egyforma mikrobiom. A sokféleséget jól mutatja, hogy habár tudjuk, hogy az emberek genetikai állománya 99,99%-ban megegyezik, ez egyáltalán nem mondható el a mikrobiomunkra. A mikrobiomunk összetétele tehát személyenként eltérő, ebből a szempontból gyakorlatilag olyan, mint az ujjlenyomat.

A MIKROBIOM ÖSSZETÉTELE

A bélrendszer mikroflórája a születés után fokozatosan alakul ki. Az első héten korlátozott számú törzs mutatható ki, és ez a létrejövő közösség meglehetősen instabil, az első hónap során gyakran jelentős változásokon esik át. Vaginális szülésnél az újszülöttnél azok a törzsek dominálnak, amelyek az anya hüvelyi flórájában találhatóak (Lactobacillus, Prevotella, vagy Sneathia törzsek), hiszen az újszülött a steril méhből kikerülve itt „találkozik” először a későbbi élete során létfontosságú mikrobiótákkal. A gyomor–bél-rendszer a születés utáni első napokban népesül be a vaginalis flórával. A nyugati orvostudomány által alkalmazott beöntések, amelyek előkészítik a gáttájat a steril szülési folyamatra, nem teszik lehetővé, hogy az újszülött találkozzon az anya székletével, és így bélflórájával. Ez még inkább igaz a császármetszéssel született gyerekekre, akiknek a béltraktusának normális betelepítése több hetet, hónapot késhet és esetükben az első hetekben a bőrflóra képviselői (Staphylococcus, Corynebacterium, Propionibacterium) telepednek meg először. Ez megnehezíti az immunrendszer munkáját, és jobban kiteszi a szervezetet a fertőzések kockázatának.

Nagyjából egy éves korra fejlődik ki az a bélflóra, mely felnőttkorban is dominánssá válik. Ez a mikrobiom már rendelkezik azokkal a jellegzetességekkel, amelyek később meghatározzák, és befolyásolják személyiségünket, hangulatunkat, vagy akár szorongásra való hajlamunkat. A mikrobiom tehát fokozatosan, és más-más módon alakul ki, a körülmények függvényében. Felnőtt korra a bélrendszerben már legalább 1200 féle mikroorganizmus él.

A bennünk élő mikrobák roston élnek, minél több rostban gazdag táplálékot fogyasztunk, annál diverzebb, és ebből következően annál ellenállóbb lesz a bélflóránk. Amikor az emberek rostokban gazdag ételeket fogyasztanak, a rostok fermentálódnak a bélben, rövid láncú zsírsavakat hozva létre, amelyek szabályozzák az immunrendszert, és befolyásolják a génexpressziót az agyban és más területeken. Akik elég rostot fogyasztanak, diverzebb mikrobiommal rendelkeznek.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a mikrobiom összetételére ugyanakkor nemcsak étkezés, hanem az életmód, a genetikai háttér, a korai kolonizáció, gyógyszeres kezelés és egyéb betegségek is hatással lehetnek. A gyorséttermi, illetve magas cukortartalmú ételek fogyasztása, és a depresszió közötti összefüggésre több tanulmány eredményei is rávilágítottak már. Mikrobiomunk különböző vegyi anyagokat hoznak létre, amelyek különböző kölcsönhatásokon keresztül befolyásolják a hangulatunkat. A tipikus nyugati étrend (a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek nagyobb aránya miatt) rombolja a bélflórát, így elpusztít bizonyos baktériumtörzseket, melynek hatására mások elszaporodnak, és túlsúlyba kerülnek, ezzel felborítva az ideális működéshez szükséges egyensúlyt.

A MIKROBIOM MŰKÖDÉSE

A bélrendszerünk és az agyunk folyamatosan kommunikál egymással. Ebben a bélrendszerünkben található nagyjából 100 millió idegvégződés játszik kulcs szerepet. Hogyan is történik a kommunikáció?

Egyrészt a hormonokon keresztül. Bizonyos baktérium fajtákat pszichobiotikumoknak is nevezünk mert képesek, bizonyos hormonok termelésére, ilyen például a szerotonin, mely fontos szerepet játszik hőháztartásunk, alvásunk, szexualitásunk szabályozásában, de kihat az étvágyunkra, és a hangulatunkra is. Hiányában depresszió, migrén, fülzúgás is felléphet. Szerotonin termelésünk 90%-a a bélrendszerünkben történik, úgy, hogy a mikrobiom baktériumai a triptofán nevű aminosavat szerotoninná alakítják. Emellett vajsavat is termelnek, melynek bélfalra gyakorolt jótékony hatása, és gyulladáscsökkentő hatása közismert, valamint a GABA előanyaga, ami segít a szorongás leküzdésében. Emellett a vajsav, mint rövid szénláncú zsírsav az egyik legjobb minőségű energiahordozó is szervezetünk számára. A zsírok fontosságáról itt olvashatsz bővebben. Agyunk számára is küld visszajelzést a bélflóra, valamint hormonszerveinkre is közvetlen hatást gyakorol. A bélbaktériumok egyik kevéssé ismert funkciója, hogy részt vesznek az inaktív T4 aktív T3 pajzsmirigy hormonná alakításában. A T4 T3-á alakításának kb. 20%-a a bélrendszerben megy végbe. Ez a folyamat egy szulfatáz nevű enzimet igényel, melyet az egészséges bélbaktériumok állítanak elő. A bélrendszerben a káros és hasznos bélbaktériumok közötti egyensúly felborulása jelentősen csökkenti a T4 T3-á alakítását. Ez az egyik oka annak, hogy a csökkent bélfunkcióval rendelkező embereknek normál laboratóriumi értékek mellett is pajzsmirigy rendellenesség tünetei vannak.

A másik, gyorsabb kommunikáció a bolygóidegen (nervus vagus) keresztül történik. A tápcsatornának külön idegrendszere van, mely önálló enterális idegrendszerként működik. A rendszer a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer kontrollja alatt áll, és feladata az emésztéshez szükséges nedvek termelése. Itt az idegrendszeri kapcsolat biztosítja az azonnali információ átvitelt.

Ezek mellett pedig a baktériumok többféle módon is kommunikálnak. Egyrészt olyan anyagokat termelnek, melyek közvetlenül a véráramba jutnak, és így eljutnak az agyunkba is, valamint enteroendokrin sejteket is aktiválhatnak, melyek a hormontermelésért felelősek, így közvetve váltanak ki hormonválaszt. Másrészt aktiválhatják a neuropod sejtek is, melyek a nervus vagus-on keresztül az információt az agyunkhoz juttatják, így gyakorlatilag hatást gyakorolnak az idegrendszerünkre is.

BETEGSÉGEK ÉS TÁPLÁLKOZÁS

Baktériumaink szervezetünk védelmének elsődleges vonala. Még az immunrendszerünk működésbe lépése előtt megküzdenek a kórokozókkal, ezért a megfelelő bélflóra az egészségünk megőrzése érdekében elengedhetetlen. Ha a bélflóra egyensúlya felborul, vagy a bélfal megsérül, akkor a mikrobiom nem tudja ellátni ezt a védelmi feladatát, így az immunrendszernek nem csak plusz feladatot ad, hanem sokkal súlyosabb következményekhez is vezethet.

Ez az állapot az úgynevezett lyukas bél szindrómában jelentkezik. Nevezik áteresztő bélszindrómának is, ami nem egészen pontos, hiszen a bélfal alap esetben is rendelkezik egy áteresztő képességgel, hiszen az emésztett táplálék így szívódik fel a belekből. Normális esetben ez a bélfal sejtjein keresztül történik. Lyukas bél esetén különböző tényezők hatására megnő a zonulin nevű enzim a bélben, mely oldja a sejtek közötti összeköttetéseket. Ilyen tényezők lehetnek a kórokozók, vírusok, gombák, vegyi anyagok, nehézfémek, de például a glutén is (!). Vizsgálatok kimutatták, hogy a szervezetbe jutott glutén egyéntől függően 6 óra időtartamra kinyitja a bélfalat, mivel fokozza a zonulin termelést. Ha valaki naponta többször fogyaszt glutént, gyakorlatilag szinte egész nap nyitva van a bélfala. Mikor fenn áll ez az állapot a félig, vagy rosszul emésztett táplálék átjut a bélfalon, és az immunrendszer ellenségként kezeli, mivel nem kéne ott lenniük. Védekezni az IgG típusú ellenanyagok gyártásával tud ez ellen. A probléma akkor kezdődik, ha a kijutott anyagok molekurális szerkezete nagyban hasonlít valamelyik belső szervünk sejtfelszínének szerkezetéhez. Ilyenkor az ellenanyag az adott szervet is kikezdheti, és létrejön egy autoimmun állapot. Ez azt jelenti, hogy szervspecifikus sejtek és ellenanyagok folyamatosan megtalálhatóak a vérben, és ezzel fenntartják annak a kockázatát, hogy a célszervet is megtámadja az ellenanyag. Eleinte ezeknek a támadásoknak nincsenek érzékelhető tünetei, egészen addig amíg a célszerv nagyobbik része nem kerül a gyulladás állapotába. Ez a folyamat akár évekig vagy évtizedekig is elhúzódhat.

Mivel különbözőek vagyunk, teljesen egyedi bélflórával, így ugyanazon ételek teljesen másként hatnak ránk. Egyrészt bélflóránk különbözősége, másrészt az életviteli előzmények ennek az oka. Ezért nem hatnak mindenkinél egyformán a sablon diéták (paleo, atkins, vegán stb.). Valakinél működik, valakinél nem. Szervezetünk egy összetett, és érzékeny rendszer, mely nem ad minden behatásra azonnali és érezhető visszajelzést, így a problémát sokszor csak évek múlva ismerjük fel. Amit tehetünk egészségünkért, hogy tudatosan táplálkozunk, és igyekszünk megismerni szervezetünk működését, reakciót a külső hatásokra. Egy jól összeállított étrend, egy tervezhető napirend sokat tud javítani közérzetünkön, és hozzájárul a mikrobiom épségének megóvásához, ami egészségünk záloga.

Felhasznált irodalom:

• Belkaid, Y., & Hand, T.W. (2014). Role of the microbiota in immunity and inflammation. Cell, 157 (1), 121–141.
• Bíró, Gy. (2014). A bél mikrobióta kapcsolata az egészséggel és betegséggel. Irodalmi áttekintés. Egészségtudomány, 56 (3). http://egeszsegtudomany.higienikus.hu/cikk/2014-3/Biro.pdf
• Dave, M., Higgins, P.D., Middha, S., & Rioux, K.P. (2012). The human gut microbiome:current knowledge, challenges, and future directions. Translational Research, 160 (4),246–257.
• Frecska, E., & Móré, Cs. (2018). A bélóra szerepe a mentális egészségben. Lege Artis Medicinae, 28(1–2), 11–15.
• Gilbert, J.A., Blaser, M.J., Caporaso, J.G., Jansson, J.K., Lynch, S.V., & Knight, R. (2018). Current understanding of the human microbiome. Nature Medicine, 24 (4), 392–400.
• Guseo András - Izbéki Ferenc - Rajnavölgyi Éva: A ​mikrobiom-bél-agy tengely, Neuro 2002, Székesfehérvár, 2017.
• Knight, R. (2014): How our microbes make us who we are. Presented at the Ted Talk. https://www.ted.com/talks/rob_knight_how_our_microbes_make_us_who_we_are#t-300792
• Malan-Muller, S., Valles-Colomer, M., Raes, J., Lowry, C. A., Seedat, S., & Hemmings, S.M.J.(2018). The gut microbiome and mental health: Implications for anxiety- and trauma-related disorders. Omics, 22 (2), 90–107.
• Mikolajczyk, R.T., El Ansari, W., & Maxwell, A. E. (2009). Food consumption frequency and perceived stress and depressive symptoms among students in three European countries. Nutrition Journal, 8, 31.
• Rogers, G.B., Keating, D.J., Young, R.L., Wong, M.-L., Licinio, J., & Wesselingh, S. (2016). From gut dysbiosis to altered brain function and mental illness: mechanisms and pathways. Molecular Psychiatry, 21 (6), 738–748.
• Sánchez-Villegas, A., Ruíz-Canela, M., Gea, A., Lahortiga, F., & Martínez-González, M.A.(2016). The association between the mediterranean lifestyle and depression. Clinical Psychological Science, 4 (6), 1085–1093.
• Zinöcker, M.K., & Lindseth, I.A. (2018). The Western diet–microbiome-host interaction and its role in metabolic disease. Nutrients, 10 (3), 365.